Ez a témája a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program támogatásával létrejött kétfelvonásos Katonaálom előadásunknak a Veszprém melletti, farkasgyepűi erdőben. 2023 júliusát írjuk az előadások idején, a nappalok istentelenül forrók, majd megvesz az ember egy kis árnyékért, a hideg víz a legfőbb kincs, ami után folyamatosan ácsingózik a szegény szomjazó, szóval azt gondolhatnánk, egy lélek sem érkezik majd erre a kíméletlenül forró klímájú erdei  előadásra, ám a megjelölt időben mégis megérkeznek a helyiek és a turisták is, és pedig épp a megfelelő létszámmal.

A színészeink nem is lustálkodnak sokat, az előadás előtt ügyesen körbekalauzolják a nézőket az erdőben, a kedvenc verseiket megosztva velük ajándékként, majd elkezdődik a kétszer 1 órás játék.

A háborút akartuk megmutatni, de egy nagy összekacsintás lett a vége. Egy végeérthetetlen egymásra csodálkozás, mi és a nézők, egymást titkon kikutatva, hogy a másik vajon mit keres itt. Extrém színpadi helyzet és extrém színpadi téma lévén nehezen értjük meg egymás indokait, hogy ki miért van itt. Így szoktak kezdődni háborúk. De ugyanígy szoktak kezdődni rácsodálkozós, nagy barátságok is.

Az elején improvizációkból dolgoztunk Budapesten. Ott raktuk össze a darab struktúráját és ott jöttek létre a dialógusaink is. Sokat munkálkodtunk, de megérte. Már akkor éreztük, hogy valami olyanba nyúlunk, ami megborzongat mindnyájunkat. A trash műfaját akartuk összekötni a háborúval, amikor beletettük a dalainkat a történet szövetébe. El akartuk idegeníteni a nézőket. A háború esetén nem igen van más választás. Brecht lebegett a szemünk előtt. És a vadon homálya, ahol az ember végzetesen egyedül marad.

A háború és az erdő egy hihetetlen párhuzam. Visszavisz minket egy őskáoszba. Egy helyzetbe, amit el akarunk kerülni, amitől félünk, és amiről mindannyian úgy érezzük, beszélnünk kell.

Viszont egy erdei előadást Pesten megrendezni egyszerűen képtelenség. Ott próbaterem van, nem erdő. És az nagyon más. Ki kell ismerned a bokrokat, a fákat, amik közt játszol, tudnod kell, hogy kerüld ki az árkokat és még azt is, hogy milyen csúszós a talaj száraz időben és persze hogy milyen eső idején. Szóval elindultunk Farkasgyepűre olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtunk, de egyáltalán nem elég korán. Csak úgy dőltek a váratlan meglepetések egy-két lehullott, óriási ággal, lenyírandó, derékig érő fűvel és pár más újdonsággal. A falusiak és a környékbeliek hihetetlenül segítőkészek és megbízhatóak voltak, az ő segítségükkel csoda történt itt a terepen. Külön kiemelnénk az erdő gazdáját, Nagy Tibort feleségével, Sztantics Dórival együtt, akik elképesztő energiákat tettek bele abba, hogy ez a csoda létrejöhessen,  amit mi színházi erdőnek hívunk. Aztán ott volt Magdi néni, aki a próbák idejére vendégül látta az egész társulatot. Óriási összefogás volt ez mindenki felől és hihetetlenül jól esett benne, a csapattal lenni.

Egy fontos találkozás volt ez a pár nap, szembesülve magunkkal és az ős elemekkel. Nagy tanulság és rengeteg kaland. Nekünk is, a nézőknek is. Mi bármikor szívesen ismétlünk ebben a műfajban. Rajtunk nem múlik.